Bemutatkozom

Spread the love

A nevem: Joe.

 

 

Az eredeti nevem nem József!

222 kg. volt a súlyom, 7 évvel ezelőtt. De ez hosszú történet. Ne menjünk ennyire elébe a dolgoknak.

 

1970-ben születtem. Az átlagosnál picit nagyobb súllyal. Szinte egész kis-gyermekkoromban csúfoltak, bántottak, kiközösítettek, vagy legalábbis próbáltak 🙂

Mindezt az alkatom miatt. Túlsúlyos voltam. Illetve vagyok. Persze lehet ezt szépíteni – pl. a tinédzser kor környékén magamat is vígasztalva,-  ez valahogy így hangzott: „MACKÓS”, vagy „PUFI” … A drasztikusabb verziók: – „DAGADT”, „DAGADÉK”, „KÖVÉR”, …. vannak szebbek, és kevésbé kímélők.

Korunk elhízásának okait vizsgálók gyakran fognak szinte mindent a mozgáshiányra, a gyors-kajákra, az egészségtelen, lusta életmódra, az elkényelmesedésre.

Nem volt még sem Mc Donalds, Pizza Hut, sem KFC, sem pedig Burger King a mi gyerekkorunkban. Volt bringám, mindent imádtam, ami sport, csak futni ne kelljen! Röplabdáztunk, ping-pongoztunk, kosaraztunk. Focizni már kevésbé hívtak a haverok, kivéve ha kiskapura játszottunk, mert akkor kapusként nem sok hely maradt a labdának a kapura rúgáskor 🙂

Lustulni 40-45 év felett kezdtem (úgy érzem, utólag). Fiatalkori énemet semmiképp sem nevezném lustának. Mindig pörögtem, imádtam a társaság középpontjában lenni, új dolgokat kipróbálni, alkotni, élen járni, hasznosan eltölteni az időt, és imádtam a nagy társasági életet.

Az első trauma akkor ért, mikor szembesültem vele, hogy az elhízás olyan fokú, hogy tennem kell ellene, mert ha nem, még nehezebb lesz, még nagyobb bajok lesznek, és megállíthatatlan lesz a vele járó sok szenvedés.

A bírkózás, majd Judo, később a Ju-Jitsu edzések kevésnek bizonyultak. Arra volt elegendő az átlagosnál több mozgás, hogy megtartsam a súlyom és ne rakódjanak le újabb kilók. 13-14 évesen 100 kg. körüli súlyban indultam versenyek előtti méréskor, de 18-19 éves hős-szerelmes, csajozós, disco lázban égő korszak is 110-115 kilósan telt el. 168-170 cm.-es magassághoz ez nem túl szerencsés. Nem igazán lehetett a konfekcióban válogatni divatos póló, nadrág, vagy kabát csak ritkán és méreg drágán került elő.

22-23 éves koromban túl voltam a kórházi, 400 Kcal, azaz napi maximum 400 kalóriás, kb. 2 hetes gyógykezelésen, melynek eredményeképp 22 kg.-tól sikerült megszabadulni, majd 2-3 hét elteltével pontosan 23 kg.-al voltam nehezebb.

Nem! Nem kezdtem el zabálni!

Persze utólag gyanús egy igen komoly, eddig kevésbé vizsgált tényező. Ez nem más, mint a STRESSZ!

Nem kifejezetten kevésbé stressz-es környezetben dolgoztam és éltem az idő tájt (sem) …

A hízásra hajlamosság, a szénhidrát, a fehér liszt, a mozgáshiány és a stressz együttesen borzasztó dolgokat képes tenni.

Képes felborítani az anyagcserét. Ha amúgy is hadilábon áll az anyagcsere, azaz belassult, pillanatok alatt 2-es tipusú „diabetes”, azaz cukor-betegség kezd kialakulni. Nagy valószínűséggel nálam is ez történhetett.

A vese- és májműködés szabályzói, azaz különböző enzimek és jelző rendszerek információkat továbbítanak az agy számára.

Az agyunk ennek megfelelően ad további „utasításokat” a tartalékok képzése (zsír, izomzat képződés, lerakódások) kapcsán más fő szerveknek, mint például nyálkahártya, gyomor-nedvek… A működés nem ennyire egyszerű, de leegyszerűsítve kb. egy lelassult anyagcsere folyamat ennyi mindent magával ránt! Hiszen eleve téves információkat generál mondjuk egy hibásan működő mellékvese. Ez csak egy lehetséges ok, de több tucat ilyen létezhet, mint ok-okozati összefüggés kiváltói.

Már kisgyermek koromban kórházról-kórházra hurcolt Édesanyám, hogy választ kaphasson a súlyos OBESITAS, azaz elhízás okának megfejtésére, de tekintve, hogy minden orvos mást mondott, egyre inkább kezdte elveszíteni hitét az akkori orvostudományban és az orvosok szakértelmében.

Ne felejtsük el, a 80-as évek elejéről van szó, amikor is kevésbé léteztek még táplálkozási szakértők, avagy ilyen területre szakosodott belgyógyászok. Specialisták ugyan kezdtek kitűnni, de hétköznapi emberek ritkán jutottak a megfelelő információkhoz, vagy szaktekintélyek rendelőibe.

Egyre divatosabbak lettek a zsírégetők, az edzőtermek, edzés-programok, fogyókúrás receptek, és megjelentek egymás után hihetetlennél hihetetlenebb szerek, csoda-bogyók, porok, kiegészítők, fogyókúra programok és módszerek.

Csak egy párat említsünk meg itt.

  • Vércsoport szerinti diéta
  • Szétválasztásos diéta
  • Izzasztós, becsomagolós, fóliázós…
  • Atkins módszer
  • Kenyér megtagadó kúra
  • Felpörgetős zsírégető és vízhajtó kúra
  • Lé-böjt kúra
  • Anti-oxidáns fogyasztó csokoládé kúra
  • Szénhidrát és fehérje gyúrással „égetve”
  • Egy nap, egy féle étel, vagy 1 hétig egyféle …
  • Káposzta-leves kúra
  • Dinnyés vízhajtó kúra
  • Tészta-mentes kúra
  • Lisztmentes fogyás, teljes kiőrlésű
  • Rozs-kúra
  • Durum kúra
  • Sörös kúra

Sorolhatnánk még, idiótábbnál idiótább verziókkal karöltve. Voltak hatékonyak, ideiglenes tünet-kezelésre alkalmasak is köztük, de végleges eredményt produkáló, és megtartó módszer kevés akadt.

Minden kornak, korosztálynak meg volt a maga „divat-kúrája”.

Akik értenek a témához, sok-sok értelmes részt is felfedezhetnek, melyek azóta is igazolt, bevált módszerek, vagy azok részei.

25-26 éves lehettem, amikor a sors úgy hozta, megismerkedtem egy TERMÉSZETGYÓGYÁSZ-szal.

Imre barátom lett, és megfogalmazta a nagy „dilemát”, jól összefoglalva kb:

– „Amit a szervezet huszon-éven keresztül rosszul, vagy hibásan tett a testünkben, ne akarjuk pár héten, vagy pár hónapon belül megjavítani, vagy helyre hozni!”

 

Ez óriási igazság!

Azóta keresztül mentem pár dolgon. Olvasgass, mazsolázz, ha van kedved, add tovább, oszd meg!

A témák kimeríthetetlenek, a történetek igazak.

Itt van néhány a feltöltésre várók közül, illetve jónéhány már élő LINK (ezek pirosak):  🙂