Öreg Sam öröksége, avagy egy kis séta mindig kell!

Sam barátunk már nincs köztünk, – sajnos – .

Az örök vadászmezőkről jókat vigyoroghat, ahányszor csak emlegetjük.

Egyre többet emlegetjük. Az Ő bölcsessége így hangzott el:

– „Little walk is always need! If it hurts, you to do, also time!”

ez kb. annyit tesz, szabad fordításban: Egy kis séta mindig kell! Akkor is legyen rá időd, és tedd meg, ha fáj!

Amikor megismertük Őt, párommal Gozo szigetén béreltünk Tőlük egy kis apartmant, 2008-ban.

Első látásra érezhető volt, hogy sugárzik az arcán a boldogság, a szeretet, megértő, jószívű ember, aki sokat szenvedhetett élete során. Vannak elkeseredett arcok, olyan savanyú képű emberek, akik legszívesebben a sárga földig innák magukat a kocsmában, hogy felejteni tudjanak… Ő az ellenkezője volt! Mindent pozitívra fordított. Részt vett 2 nagy háborús bevetésben, kiképző volt az Idegen-Légióban, hajós kapitányként megtanult közepes szinten kb. 6-7 nyelven olvasni, írni, beszélni.

Az intelligencia és az IQ szint emelhet egy embert ilyen szintre?

Lehet. Vagy a kényszer! Az is nagy ÚR! Netán sokminden együtt 🙂

– „Emberség! Mindig, minden körülmény közt embernek maradni!”

Ezt mondogatta franciául, máltai nyelven, spanyolul, majd végre elmondta angolul is, így beírhattam a fordítóba 🙂 – Igen, akkor még be kellett sokmindent írni – Bár annyi kancsó és üveg bor után, már egyre nehezebb volt írni (is).

Sajnos minden szava óriási igazság volt. Meg kellett volna időben fogadni!

Az orvosok platina darabokkal pótolták ki az egyik csípőjét, a másik lábán pedig a térdét és bokáját. Több, mint 20 feletti műtéten esett át. Felhívták a figyelmét, hogy Dolores, a felesége hiába erős asszony, mindenképp bottal, vagy mankóval kell közlekednie, mert bármikor össze eshet, elgyengülhet az egyik lába és összecsuklik. Annyit válaszolt rá, : – „legyen a kocsiban a botom, majd ha összecsuklottam, elővesszük!” Sármosan és kacagva tovább sántikált. Autót vezetett, cigarettázott és óriási történeteket mesélt. Nagy ívben leszarta, hogy kb. felét nem értem. Bontott még egy üveg bort, és kihozta a teraszra. Valami olyasmit említett félig máltai, félig angol nyelven, hogy Erzsébet Királyné kapott volna egy üveg 15 éves eredeti francia bort, de a barátja inkább elvitte neki Gozo-ra, mert nem szereti az angolokat… – „Megisszuk, Joe?” kérdezte.

– Drink it?
– Let’s drink it! Azaz: – „Meg, hát!” Válaszoltam… A hatodik-hetedik üveg bor után már a máltai kancsós sem tűnt annyira savankásnak! No, és egyre jobban ment az angol is! (szerintem) …

Hajnali három felé az Ő felesége nézett ránk, a széken, a padon ülünk-e, vagy fekszünk már a földön, negyed öt tájban az én párom csekkolt minket, élünk-e még!? Halkan megjegyezték, hogy szép lassan elmehetnénk akár aludni is. Vagy valami ilyesmi. 😀

Reggel 9 tájban horkoltam, nyitogattam a csipám, párom keltegetett, kellemes kávé illat terjengett, miközben faggatott, áruljam már el, ugyan mi a jó büdös francról, hogyan és milyen nyelven beszélgettünk? Ha egyszer mindig tolmács, meg fordító gép kell segítségül, ezt miképp hoztuk össze? Teljesen természetesen és azonnal rávágtam: – „Anyukám! Hát miről beszélgethet két férfi órákon át? Nőkről, politikáról, vallásról, autókról, és az élet egyéb nagy dolgairól!” Majd hozzá tettem: – „Hol oroszul, hol angolul, hol mittomén…. de ennyi bor után, már fél szavakból is megértettük egymást!”

És ez tényleg így volt!  Öt percenként kértem elnézést a rossz angolom miatt – állítólag -, de Sam mindig mindenre csak legyintett, és mondta: – tovább! Folytasd! Majd jó lesz az! Fuss neki még egyszer! Mondd másképp!” Néha mondott még olyat is, hogy: – „ebből most semmit nem értek, de nem baj, folytasd!” …

Hatalmas arc volt!

Hat évvel később egy barátommal felkerestük a házukat… csak úgy spontán, hátha otthon lesznek!

Épp szálltak ki a kocsiból a feleségével. MI ÜVÖLTÖTTÜNK, feléjük szaladva: – „SURPRISE!”

azaz „MEGLEPETÉS!” és potyogtak az öröm könnyei. Azt kérdezte, szó szerint: – „Joe, Te hogy a xxx-ba kerülsz ide, baxxxki?!”

Kérdem ekkor Tőle: „Emlékeztek ránk?”

A válasz ennyi volt: – „Te idióta hülye vagy? Hát persze, hogy emlékszünk! Annyi bort azóta sem tudtam meginni és senkivel sem beszélgettem olyan jót!” … Jah! Az apartman nem sokkal előtte készült el, és mellesleg Ti voltatok az első fizető vendégeink. Azóta is csak szerencsétlen marhákat hozott erre a sors! Egyikkel sem ittam meg, még egy pohár bort sem! 🙂
Ez nagyon jól esett! Ekkor már bottal járt Sam, és nagyon nehezen mozgott. Már nem dohányzott / Ő sem /  🙁

Szebbnél-szebb helyeket ismerhettünk meg általa. Természetesen minden csodálatos helyszínhez egy csuda jó történet is tartozott. Ha tudta volna öreg barátunk, hogy miután másfél évet éltünk Málta szigetén, később majdnem két évet Gozo-n, biztosan nagyon büszke lett volna Ránk.

Történetei újjá élednek, ahogy mi is megmutattuk az általa bemutatott gyönyörű tájakat másoknak, természetesen történeteit is tovább adva a helynek! Akik pedig megismerték, ugyanúgy elvitték saját barátaikat, ismerőseiket és kihagyhatatlanul hozzá tartozott egy-egy helyszínhez egy – számukra – ismeretlen öreg története.

Egy kicsit mindig irígy voltam, mert Sam bejárta szinte az egész Világot.

Egyszer azt mondta: – „Nyugalom, ha eléggé akarod, Te is meg fogod tenni!”
– „De Sam, alig tudok menni, fájnak a lábaim, kapkodom a levegőt! Én már nem sok helyre fogok ilyen állapotban eljutni!” Válaszoltan neki kétségbe esve és szomorúan. Azt felelte: – „Dehogynem! Csak eléggé kell akarni! Megcsinálod, ha akarod! Bárhogy is fájjon a lábad, vagy bármennyire is nehezen vegyél levegőt!”

Ebben IS igaza lett! 🙂