Vitaminokat szedünk, tudjuk, hogy szükségünk van rájuk – de valóban tisztában vagyunk vele, hogy mik ezek valójában? Több mint 20 szerves molekulát ismerünk, amit vitaminnak nevezünk. Mindegyiknek egyedi kémiai felépítése van, és más-más szerepet töltenek be a szervezetünkben.
A szerves szó azt jelenti, hogy ezek a molekulák szénből, hidrogénből és oxigénből épülnek fel és kizárólag élő szervezetekben jönnek létre a természetben. Ellentétben az ásványi anyagokkal és nyomelemekkel, amik nem szerves vegyületek. Ezek a természetben számos élettelen anyagban is megtalálhatók. (Kivétel a B-12 vitamin, ami egy szerves és a szervetlen ásvány, a kobalt kombinációja.)
A vitaminokból csak kis mennyiségre van szüksége a szervezetünknek, szemben a szénhidrátokkal, fehérjékkel és zsírokkal. Ennek ellenére nélkülözhetetlenek az élet fenntartásában.
A vitaminokat kevés kivétellel – mint például a K-vitamin – amit az emésztőrendszerünkben élő mikroorganizmusok termelik számunkra – nem képes szervezetünk előállítani, tehát külső pótlásukról kell gondoskodni. Ez az oka annak, hogy az emésztőrendszer problémái esetén (betegség, vagy gyógyszeres kezelés) is kialakulhat vitaminhiány olyan vitaminokból, amiket normálisan nem is kellene szednünk. És létezik még olyan vitamin-szerű vegyület, amit a szervezetünk állít elő egészséges állapotban, de betegség esetén vagy a kor előrehaladtával ez a képessége csökken és tápanyaghiányt eredményez. Szerencsére ezek is pótolhatók étrendi kiegészítéssel, mint a kolin, a Q-10 koenzim vagy az inozitol.
A vitaminoknak két fő csoportját különböztetjük meg. Az első azok, amik vízben oldódnak (mint a C-vitamin és az összes B-vitamin), a második csoportba tartoznak a zsírokban oldódó vitaminok (mint az A-, D-, E- és K-vitamin).
A B12-vitamin kivételével a vízben oldódó vitaminok nem raktározódnak el a szervezetben, hanem távoznak elsősorban a vizelettel. Ezt bárki maga is megfigyelheti, aki bevesz egy adag B2-vitamint. A vizelete rövidesen sötét sárgává válik a kiválasztott B2-vitamin miatt. Az, hogy ez mennyi idő alatt zajlik le, mutatja annak gyorsaságát, ahogy a szervezet felveszi ezt az anyagot. Ez emberről emberre és állapottól függően nagyon széles spektrumban változik. A legtöbb vízben oldódó vitamin katalizátorként hat egy-egy fontos enzimre. Az ételek biológiai energiává alakításában, a fehérjék és a DNS előállításában szerepet vállaló enzimek számára a vitamin egy olyan „szikra” ami elindítja az enzim reakciót. A kis vitamin molekula és az enzim együttműködése nélkül egy fehérje átalakítási folyamat akár hetekig is eltarthat, miközben a vitamin jelenlétében ez egyetlen másodpercig tart. Ez az, ami miatt a vitamin „életbevágóan” fontos az élethez. (Vita azt jelenti élet)
Egyetlen vitamin számos különféle enzim reakcióban vehet részt a testben. Ez az oka annak, hogy egyetlen vitamin hiánya olyan sok különféle módon megnyilvánulhat és vice-versa egyetlen vitamin pótlása számos betegség tünetet képes egyszerre megszüntetni. A C-vitamin kimondottan jó példa erre. Létfontosságú szerepet tölt be a kollagén szintézisben, ami kötőszövetek anyaga, számos hormon és ingerület-átvivő anyag előállításában és egyben segíti más tápanyagok felszívódását (mint például a vas). Szabályozza a koleszterin előállítását és képes az immunfunkciókat. És ha ez még nem lenne elég, antioxidánsként védi testünk sejtjeit. A zsírokban oldódó vitaminoknak (A,D,E és K) sokkal egyedibb szerepük van testünkben. Ezek a vitaminok vérben áramlanak más zsírokkal együtt az un. lipoprotein fehérje molekulákban. A sejtek a zsír komponenseiben (például sejtmembrán) találhatók meg. A máj és a zsírszövetek tárolják ezeket a vitaminokat felhasználásukig.
A legtöbb ember úgy gondol a vitaminokra, mint hasznos anyagokra, amikkel megelőzhetők olyan tünetek, mint a skorbut, a pellagra vagy az angolkór, pedig ezek a betegséget manapság már elég ritkán fordulnak elő még az elmaradottabb országokban is. Sokkal gyakoribb, hogy a hosszú távú nem optimális vitaminellátottság olyan krónikus betegségeket okoz, amiket a legtöbben nem is sorolnak – mert az ok nem ismert – a tápanyaghiányok okozta betegségek közé. A szívbetegségek, a csontritkulás és a rák bizonyos fajtáinkat elterjedése jellemzően összefüggenek egy vagy több tápanyag részleges vagy teljes eltűnésével az étrendünkből.
Számos kutatás bizonyította, hogy ezek a betegségek pusztán azáltal megszüntethetők, hogy nagy mennyiségben (a napi ajánlott minimum többszöröse) pótoljuk ezeket a mikrotápanyagokat.
Rath International alapján
