A fekély nyomai nem múlnak el teljesen.
Feketén folyt a lábam a sötétebb foltok helyén egy hatalmas lyuk sebként tátongott. El nem mondható és leírhatatlan fájdalom párosult hozzá.
A hosszúszárú melegítő nadrágot fel kellett göngyölnöm a combomig, amelybe bele kapaszkodva, mint egy darab „húst” be emeltem a vezető ülés bal szélére, a frissen vásárolt automata sebváltós autónkba, miközben a könnyeimmel küszködtem. Így voltam képes a heti 1-2 kezelésre eljárni.
Azt megelőzően háziorvos, sebész, belgyógyász, szív- érrendszer szakorvos, és jópár kollégájuk az alábbi verziókat vázolták fel, mint elképzelhető gyógymód, vagy kezelés, megoldás:
- Fásli, apró séták, kenőcsök és pici torna, gyógy zokni.
- Szorító kötés, rugalmas gyógy zoknival, fokozatos mozgás benne.
- Pihentetés, felpolcolás, nem mozgatni.
- Rugalmas szorító fásli, nulla mozgatás
- Amputáció
Ez utóbbi többször visszatérő végleges „megoldás” volt a tünetek kezelésére a más-más verziók közt.
Oly annyira komolyan állították, hogy pszichésen elkezdtek arra felkészíteni, hogy tolókocsiban is lehet majdnem teljes életet élni. Elkezdtük a házat átalakítani, átépíteni, hogy a hálószoba, nappali, terasz, kocsibeálló, fürdőszoba abszolút akadálymentes lehessen.
Szakember, ha ránéz a lábamra, többnyire megkérdezi, hogyan sikerült kigyógyulni belőle, és milyen fokú volt.
Amikor elmesélem, hogy Kínai-gyógyászattal foglalkozó barátom baba olajjal masszírozta hosszú hónapokon át, többnyire kinevetnek.
Volt, hogy egy kórházi kezelésnél az adjunktus felhívta a kórterembe a medikus hallgatókat, mondván, ezt a „baromságot” hallaniuk és látniuk kell!
Arthur barátom nem csak a lábam, hanem az életem is megmentette. Itt olvashatsz róla többet is!